A tea, vagy borkóstolásnak megvannak a kegyelmi pillanatai. Ahogy színházban a hétköznapi katarzisra várunk, ahogy étteremben keressük és ajánljuk a "tényleg" a legjobbat, teakóstolás közben is úgy próbáljuk magunkat és érzékeinket felkészíteni a következő "orgazmusra". Hányszor és hányszor találkoztunk már felejthetetlennel és legjobbal, vagy még jobbal, míg az idő végre szépen levetközteti és felülírja a hajdani élményeket.  Aztán mire emlékszünk? Egy szép nőhöz köthető borkirándulásra, egy jó vacsorával egybekötött bortúrára, néhány magányos estén, véletlenül optimális hőmérsékleten kibomló borra, egy különlegesen gazdagra sikerült teára, vagy leginkább az első igazi tea-élményre. A borra is igaz, de a teára méginkább, hogy a legtöbb eléréséhez le kell tudni vetkőzni, képesnek kell lennünk arra, hogy lefejtsük a találkozásra boruló fölösleges, előítéletből és várakozásból, netán vágyból  táplálkozó szirmokat. 

A teafák tudománya négy, egymástól jelentősen különböző teafa korszakot különböztet meg. 

A korai, "magonc" kort, a fiatal fa kort, a felnőtt kort, az idős kort.

A magonc kor a felszínre kerülés és megmaradás időszaka, ami a teafák esetében 4 hónapos korig tart. A fiatal kor az első virágzásig tartó időszak, amikor a fa vegetációs energiáinak nagy részét a növekedés köti le, nem pedig az örökítés, így nem hajt virágot és nem hoz gyümölcsöt. Ez a yunnani őserdei fák esetében 4-5 éves korig tart. A fának ebben az életszakaszában, akárcsak az emberi fejlődés gyermeki szakaszában igen nagy a "hajlékonysága", érzékenyen reagál a környezet változásaira, alkalmazkodóképes, egyszersmind sérülékeny. Különösen nagy jelentőségű ebben az időszakban az, hogy a tea mesterségesen fenntartott, vagy természetes ültetvényen nő-e fel. A tea felnőtt korát alapvetően határozzák meg a gyermekkor körülményei. Az ültetvényes teák jellemző termő életkora csupán 25-30 év, a kedvező körülmények között fogant teafák élete ennek sokszorosa.  A virágzás intenzitása alapján, a temelt virágok mennyiségétől függően a felnőttkort is két részre, kamasz, vagy fiatal felnőtt korra, és érett korra osztjuk. Az érett kor a teafa legszebb, legtermékenyebb időszaka, bőséges virág és levélhajtással. A vad körülmények között kihajtott, majd felnőtt tea a körülményektől függően, a természetes környezettel való kölcsönhatás és kiválasztódás, valamint a kevésbé intenzív kihasználtság eredményeképpen nagy méretet és kort érhet meg. A vad fák "vadsága" számtalan, ma még alig kutatott és megértett környezeti tényezőben mérhető. A vad fáknak gazdag  a mikrobiológiai és ökológiai környezete, sok más növénytársulással élnek szimbiózisban, orchideák, vadszőlő, mohák és zuzmók telepednek meg az anyafa testén. Az érett fák a gyökérzetről és a látszólag halott, fásult törzsről is sok fiatal hajtást indítanak. A metszetlen kaméliák jellegzetes bokorkülseje a természetes kiválasztódásnak köszönhetően a fiatal felnőttkort követően két, vagy három nagy méretű lombtömegben tagozódik. (az öreg teafák népszerű neve ezért "két palota fa") A féktelen szaporodási hajlam idővel alábbhagy, a fa az időskorba lép, majd meghal. Az ültetvényes teák jellemző életkora 45-60 év, míg az érintetlen vad területek természetes kiválasztódással nőtt fái többszáz, nem ritkán több ezer éves kort érnek meg.

  A Lancang Ősi Teafák Teaüzem alig 1000 hektár területen 11 db 1000 évnél idősebb teafára felügyel, ezek között van a Bang Wei Wang, a Bang Wei hegyi teakirály.  Ezek a fák nem tartoznak a legöregebb teapéldányok közé, azok meghaladják a 2500 éves kort. Különlegességüket az adja, hogy egybefüggő, autoktón flóra részét képezik. Genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a Bang Wei hegyi teakirály és udvartartása nem őseredeti teák, hanem termesztett és vad teák keresztezéséből születtek. A Jingmai hegység, azon belül a Liu Shan és a Bang Wei teakertjei részben autoktón, részben telepített, ám ősrégi, erdővé gyarapodott teaerdők, élő teamúzeumok. Az itt élő teafák közül a legismertebb példány 4 emelet magas, törzse 114 cm átmérőjű és a Shangyun falut övező dombok egyikén áll 1800 méter tengerszint fölötti magasságon. Hatalmas levelei 13-14 cm hosszúak, ám ezzel sem tűnik ki különösebben a nagylevelű, őshonos fák közül. A Jing Miansi fatorony sztéléje szerint ezen a területen 635-ben alapították a ma is megtekinthető teakertet, amiben 4 méteres sortávolságban állnak a megtermett almafányi, vastag törzsű teafák, lombjukban keresztül kasul ér a vadszőlő és indák sokasága. Akkor még nem beszélték a ma itt élő emberek nyelvét és nem nevezték puerh (pu'er) néven a teát.

  A teakerten kívüli környék évezredes fáinak termését foglalta érthetően limitált számú lepénybe 2004-ben és 2005-ben az Ősi Teafák Teaüzem. A két egymást követő év össztermelése alig haladja meg a két tonnát. (8000 db 125 grammos lepény 2004-ben, 10.000 lepény 2005-ben.)   A teaüzem egyébiránt meglehetősen széles spektrumot felölelő teakínálattal rendelkezik, ültetvényes shu puerhek és kevert vad teák is szerepelnek az étlapon, ezek közül a legfigyelemreméltóbb a gong ting leveles shu puerhjük, amit már ínyenc sötét wulong teák árán kínálnak, továbbá a 003 és 007-es szedésű, magyarul késő tavaszi és őszi vad teák. A 2004-ben megrendezett első puerh kiállításon a Cang Xi erre az alkalomra készített Palota Puerhje a nyugalom és békesség csészéje díjat kapta. Ez azért fura díj egy koffein és tea-erő demonstrációs ünnepen.

 Nem érzünk semmi különöset.

Pedig tudjuk, hogy éreznünk kellene. Nem véletlenül választottuk, amit választottunk, igenis izgatottan fizettük ki a számlát és bontottuk ki a csomagot. Most meg semmi értékelhető nem történik. Lehet, hogy meleg van. De az is lehet, hogy mi nem vagyunk értékelhetőek. Pedig szép, hozzáillő, fát formázó yixing kannát készítettünk ki. Isszuk, isszuk, aztán, mint amikor a gyerek megfogdosta az új játékát és birtokba vette, elengedjük és újabb szenzáció után nézünk. Mi igazán, minden tőlünk telhetőt megtettünk. A többi nyilván a híres-nevezetes ősi teakertek hibája.

   Az itt leírt kóstolás óta fél év telt el. A Bang Wei Hegyi teaent, ahogy mi elneveztük többször terítékre került és mára egyértelműen az eddig kóstolt párszáz puerh közül a legjobbnak ítéltetett. Nem versenyeztetjük és főként nem mérjük össze érlelt shengekkel, de emlékszik a szánk sok-sok nagy vad tea élményre. Bang Wei ezek közül lassan de biztosan felülírta az ízlelés iskoláját, jelentéktelenné cincálta erős, zamatos teák és borok sokaságát. De hogyan és mivel? Mire fél évvel ezelőtt a felöntéseket meguntuk, nem figyeltünka tea hirtelen átváltozására. 8-9 felöntés környékén bizseregni kezd a nyelv és a száj pereme, lüktető hullámokban terjed tovább és válik zsibongóan édessé. Az édes érzés minden felöntéssel fokozódik, majd ahogy a tea 20 felöntés környékén lassan kiürül, "az édes érzés" teljesen egyedül marad. Gyakorlatilag lehetetlen akárhány számú felöntést végezni, amiben ne lehetne ezt az egyre halványabban pislákoló, mégis kitartó érzetet megtalálni. De nem is az édesség varázsol el, tudjuk, ezt a keményítők adják. Akárhányszor nekirugaszkodunk újra és újra megszáll az első mondatban emlegetett kegyelmi pillanat. Finom, csendes ízek, lassan felhömpölygő erők táncolnak szép egyensúlyban, nagy, fehér, ragyogó tisztaságban. Ez a tisztaság a szenzációs ízeket kereső tudat elől elsiklik. Ragyogása jelen volt az első perctől kezdve, de mi díszeket, ornamentikát, ágyúkat és énekeseket kerestünk. A teaerdő üzen nekünk 1300 éves leveleivel és átmos minket a föld és a teaanya öntetével kívül-belül.

Higgyék el, nincs is ettől szebb érzés

Én is szeretem az operát, de ettől kezdve nem akarok, csak lélegezni.

Szár, rügy, nyíló levél, benne még egy rügy. Préselve és pálmalevélbe csomagolva.

  Copyright © 2006 Carpe Diem Teaház, Debrecen. Minden jog fenntartva.